Tourniquet egy mára elfeledett banda Los Angelesből. Igaz még ma is aktív, de a ’90-es évek közepén levetkőzte thrash jegyeit, és inkább a rock irányába ment tovább. Amit viszont maguk mögött hagytak, cseppet sem szabad figyelmen kívül hagyni. 1989-ben alakult a trió, mely az első albumot követően öt tagra bővült. 1990-ben az Intense Records kiadta első lemezüket, mely igazán elsöprő erejű lett. Az album „Stop the Bleeding” címet kapta, és egy igazi csemege minden kemény zene rajongó számára függetlenül attól, hogy mennyire bibliaforgató az illető. A Tourniquet ugyanis egy keresztény thrash banda, ezért a szövegek középpontjában is a vallás áll. Mondjuk ez az egyetlen, ami kicsit fájó számomra, de ez legyen a legkevesebb. A zenéjük annál többet mond. Igazából nincs gyenge szerzemény az albumon. Jól megkomponált, változatos anyag, amit nehéz megunni. A nagyon gyors tempójú számoktól a közép tempósokig tart a repertoár. Lassú szám nincs a korongon. Talán a nyolcadik számuk „Whitewashed Tomb”, ami lassúbb, de az is a végére felgyorsul. Ez az egyetlen instrumentális darab. A zenészekről csak jót lehet írni. Guy Ritter reszelős, károgó, gonosz ugyanakkor lírai hangja jól illik az anyag sötét hangulatához. Gary Lenaire gitáros rendkívül precízen játszik. Vad és melankolikus egyszerre, amit Ted Kirkpatrick nagyszerű dobjátéka alapoz meg és betonoz a hallgató agyába.

Szóval a Tourniquet egy nagyon jó lemezt hozott össze, ami mára feledésbe merült. Hasonló pályán futott a banda, mint a Living Sacrifice, a Believer vagy a Seventh Angel, de a feloszlás helyett inkább stílust váltottak, ahogy a Living Sacrifice is. Azt hiszem, mindenki tudja, hogy a ’90-es évek volt a metal pestise. Ugyan készült néhány jó anyag, de összességében a teljes hanyatlás jellemezte ezt az időszakot. 1991-ben és 1992-ben még készítettek egy-egy thrash korongot, amit érdemes begyűjteni, de számomra az első lemezük a favorit. A harmadik lemezt követően kivált az énekes. A Tourniquet is más úton folytatta tovább.