A 80-as évek jelentőségét nem bírom hangsúlyozni a metál zene különböző válfajainak kialakulása szempontjából. Ezen évtized elején jelentős punk/Hc lemezek láttak napvilágot: Discharge, Black Flag, Minor Threat stb., de a metál zene is egyre szélsőségesebb formáit öltötte magára: Venom, Metallica, Slayer, Exodus, stb. Ugyanakkor Európa is megszülte kegyetlen „bandog”-jait. Nem csak a tengerentúlon sikerült a hc-punkot a thrash-metállal ötvöznie a D.R.I., S.O.D., Wehrmacht, Lethal Aggression-nek, hanem egy kicsit más formában megjelentek Európában, azon belül Németországban is a punk-thrash korcsitúrák, mint pl.a Rumble Militia.
A brémai székhelyű banda összetételében is elég heterogén, mivel egy görög énekes-gitáros, egy török gitáros és csak a ritmusszekciót alkotják autohton németek. Ez a multikulturális felépítés a szövegekben is megmutatkozik, nem csak társadalom kritikus, hanem sok esetben antifasiszta mondanivalóval bírnak.
A 87-es Fuck off Commercial lemezük szerintem zseniálisan ötvözte a punk/hc-t a thrash metál élességével, dallamos szólóival meg komplexitásával. A lemez egy keretbe épül, kezdődve a „Full of danger” punkos tekerésével és végződve a „Full of commercial” az első nóta egy hosszabb, a bevezetőjében szándékosan egy kissé gúnyosan rádióbarát verziójával. A 2-es „Treason” talán a legösszetettebb thrash nóta ezen a lemezen, sikolyokkal, fűrészelő gitárral, hosszú szólóval, de mégsem hiányzik belőle a punkos lendület, basszus gitár kiállás(kiemelvén a punkos élet), szintúgy mint a menetelős középtempó, és az elszállós(nem kell megijedni) akusztikus dallamok sem. A „legkommerszebb”(-ha,ha) tételük tán a „Dead end kids” csordavokállal, heavy metálos szólóval, dallamokkal. Az énekes „Staffi” nem egy Rob Halford klón, de hangja , sikolyai nem is találhatnának jobban egy dallamos crossover lemezhez. A „Bang ’til death”-el egy szélsebes tekerésbe torkollik a lemez, innen sem hiányoznak a keleties dallamok, a jó szólók és a középtempó. A következő nótában fénysebességre kapcsolnak és  egy hipergyors hardcore zúzza le a fejed – a „Nuclear warfare – The first” és a „The last” formájában 2x is szerepel a lemezen.(A Nuclear Assault – Hang the pope-jára emlékeztet). A „Fright of stupidity” a „Treason” féle thrash vonalat támogatja középtempós, dallamosabb alapjával, szólóival, de itt sem hiányzik a punk-támadás. Az akusztikusan induló „Rumble Attack” szomorú szólójával, finom „dallamaival” téveszti meg a dühös punk-hc arcokat, de ez az instrumentális tétel mutatja be leginkább milyen tehetséges zenészek e zenekar tagjai. A „Nuclear warfare – The last” képen vág még egyszer  és utoljára a már említett „Full of danger – Full of commercial” verzió hangzik el.
Ajánlom a lemezt mindenkinek aki szeret egy kicsit szélesebb spektrumban mozogni a thrash berkein belül, és egy kis pogótól sem riad vissza.
Egy dühös, de mégis hatványozottan dallamos crossover lemez.