Necronomicon – Invictus

Ahogyan azt Degenere barátunk a hírekben írta, itt van az új NECRONOMICON! Hogy ez kit érdekel 
2012-ben, az megérne egy külön értekezést, mindenesetre a világ old school thrasherei biztos nagyon 
várták ezt a lemezt, köztük én is…
Több okból is gondoltam hogy írok: egyrészt régi kedvencem a banda, másrészt ez a fajta germán thrash a 
legnagyobb tiszteletet és érdeklődést kell, hogy parancsolja a magunkfajták számára. De nézzük a lemezt:
Egy rövid intro után ránkszakad a pokol, meglepően jó hangzással kezdetét veszi a riffözön.
A címadó tétel (Invictus) és a hangzás a régi DESTRUCTION legszebb pillanatait idézi, mégis van egy 
sajátos íze a daloknak, amitől számomra nem egyszerű kópiabanda ez a csapat. Ha már mindenképp 
hasonlítgatnom kellene a második számban (Unleshed) az ARTILERRY neve ugrott be, legalábbis a 
témák alapján. Kiválóan kezdődik tehát a lemez! 
A Bloody Bastards talán a legnagyobb kedvenc a lemezről, itt kissé Millés az ének, ezt leszámítva ez is egy 
nagyszerű thrash gránát, egyszerűen jó hallgatni!
A srácok a negyedik számban (Thoughts running free) egy kicsit lassítanak, de a riffek nagyon horzsolnak 
és a gitárszólók jól színesítik ezt a számot is. 
Szépen arányosan szól minden, hallom az éneket, a basszust, a gitárt, a dobot is és ez a lényeg. Pedig ez 
csak sz.r mp3, de ebből vinyl lesz, vagy minimum CD… 
Az ötödik nótában (Unconquered) is állat riffek és szólók váltakoznak, mintha csak visszarepültünk volna 
olyan 87-88 tájékára.
A következő Upon black wings viszont egy maidenes heavy metal szám, amit mintha csak Dave Mustaine 
énekelt volna fel. Emiatt kissé messze van a thrash-től: dallamos ének, kicsit lehetne keményebb a dal 
felépítése. A Face to the wall megintcsak egy középtempós, málházós szám, nem rossz, de a gyors 
nótáikat jobban szeretem, szerintem ez az ami igazán jól áll nekik. A nyolcadik csapás (Pandoras box) 
azért visszahozza a lényeget, itt megint egy szokásos DESTRUCTION/HOLY MOSES szerű gyors, 
kiabálós nótát üdvözölhetnek hallójárataink. 
A kilences tétel (Before the curtain falls) meglepetésre egy heavy-ballada, ez talán UDO-nak állt volna a 
legjobban, egy kicsit kilóg a sorból, koncerten is elég furcsa lenne, ez sajnos a leggyengébb tétel a 
lemezen. Az utolsó nóta (Possessed by evil) pedig egy első lemezes klasszikus újravéve, ami helyre teszi 
ezt a kis „malőrt”, de talán jobb ötlet lett volna egy hasonlóan pusztító új számmal lezárni a lemezt… 
Nem tudom mennyire akarják turnéztatni az anyagot, de el tudnám viselni ha hozzánk is ellátogatnának. 
Lehet hogy a thrashmetal.hu, azaz a közösségünk szervezhetne egyszer egy fesztivált, mondjuk hasonló 
bandákkal (PARADOX, EXUMER), na mit szóltok???
Egy ősthrasher barátom ott volt az 1990-es pecsa-beli koncertjükön (én nem tudom miért nem mentem…) 
és mindig „könnyes” szemmel meséli mennyire ott voltak a szeren a srácok… 
A borítóról is szólnék néhány szót: egy hagyományos festményről van szó, melyen egy őrült arc valamiféle 
fekete csápok, nyelvek közt vigyorog ránk, feje felett a klasszikus NECRONOMICON logóval. Nekem 
bejön, talán kicsit Lovecraft hatású, de ide tökéletesen megfelel.
Összefoglalva a lemez erényeit, szerintem 2012-ben az is csoda hogy még létezik a csapat, így nekem már 
jól indult az év. Most már csak azt nem tudom, hol szerzem be a lemezt, bár a Massacre records lemezei 
talán jobban elérnek ide, mint a korábbi kisebb kiadók produktumai. 
Aki egy kis kompromisszummentes német thrash-re vágyik, az ne hagyja ki, régi rajongóknak meg 
egyenesen kötelező! Possessed by evil 2012!