Invection -Facet of Aberration  2011
Bevallom szívesebben szeretek írni egy-egy klasszikus  albumról, amit már 
százezerszer meghallgattam, léggitároztam rá órákon át, vagy ordibáltam a 
csapattal 
együtt becsatlakozva egy frankó csordavokálba. Aztán csurran cseppen egy 
két 
izgalmasnak tűnő thrash csapat Európából és a tengeren túlról vagy 
máshonnan, bár a 
stílus legjava Amerikából és az öreg kontinensről származtatható. Az 
INVECTION 
egy fiatalnak mondható csapat Kaliforniából. Három Ep-vel a hátuk mögött 
bátorodtak fel annyira, hogy megjelentessék első bemutatkozó albumukat, 
mely a 
Face of Aberration címet kapta. Na végre ismét egy bay area stílusú banda. 
Első 
hallgatás után egyből a régi kedvenc az Evil Dead ugrott be. Aztán 
meghallgattam 
másodszor harmadszor….Evil Dead. Fiatalos, lendületes, a golyóid közé 
durrantós 
tiszta thrash a technikásabb fajtából. Az Evil Dead- ből Phil Floresre 
emlékeztet az 
énekes. Nem kellenek ide dallamok csak egy karcos karakteres dühös fiatal, 
aki az 
utolsó puzzle darab, ahhoz, hogy összeálljon a kép egy igényes thrash 
csapathoz, akit 
INVECTION-nek hívnak. Az ilyen csapatoknak köszönhetem azt, hogy 
megszerettem a gitárszólókat a dühösebb metál bandáknál. Igazi intenzív 
élmény lehet 
őket élőben látni. Dübörgő ezer fokon égő ezer tonnás mozdonyként 
száguldanak a 
nóták előre a lemez első pillanatától kezdve. Kapaszkodj bele a nyitó 
Impulsive 
Violence riffjeibe és attól a pillanattól kezdve nincs kiszállás. Nincs pihenő, 
lassítás is 
csak pár pillanatig, ilyen a Formication, vagy a Drug Justice néhány része. A 
Solace in 
Medicrity egy felbőszült bika, amely eltapos minta a ……t. Fel a hangerőt had 
dörömböljenek a szomszédok. Mielőtt még elfelejteném a lemezt a jó zenékért 
felelős 
StormSpell Records adta ki. Frankó helyre pakolt vokálok, gitárszólók, szóval 
minden a helyén.  Nem akarom tovább szaporítani a szót, aki a thrasht szereti, 
újat, 
régit, annak itt az INVECTION…hidjétek el nem fogtok csalódni.