A valaha ismert legpechesebb banda elsõ lemeze az egyik lehetõ legnagyobb klasszikus lemeznek tekinthető, mivel kemény riffeivel, durva szövegeivel az egész színtérre, sőtt a teljes műfajra hatással volt. Stúdiólemezekből ez az egyetlen darab, amit az utókorra hagyott a Kivonulás első legendás énekese, Paul Baloff. A dalok már 1984-ben fel voltak véve, de mivel a kiadónak súlyos anyagi problémái voltak, csak a következő évben került kiadásra.

Felvarrós mellényeken szinte kötelező darab az ismert borító, amely az örök ellentét, a jó és rossz harcát illusztrálja, sziámi iker csecsemők formájában.  

A nyitó dalt indító szirénaszó után berobban a RIFF. Überklasszikus szám, összefoglalja az Exodus lényegét, nem kell semmi kiegészítő információ a refrén szövegéhez: “Murder in the front row/ Crowd begins to bang/ And there's blood upon the stage/ Bang you head against the stage/ And metal takes its price/ Bonded by blood” A második tétel a banda nevét kapta, amely megrohamozza a hallgatót, lehetetlen headbang nélkül végighallgatni. Ez után következik a középtempós And There Were None, amelybe belefért egy kissé különös közönségénekeltetős rész. A negyedik szám formájában leckét vehetünk erőszakból. A cím jól mutatja, valóban nagyon erőszakos dalt hallhatunk, rövid, nyújtásos szólóval. Ezt követi egy igazi thrash-party-szám, mellyel minden metálost harcba hív a nagydarab énekes: foglaljuk el helyüket, indulunk thrashelni, mely egész éjszaka tart, kövessük hát a metálparancsot! Ha nem teszünk eleget a feladatnak, a piranhák elé kerülünk. Tom Hunting rövid intrója után, mely fokozza az amúgy sem kis feszültséget, jön is a gitáros zsenialitását dicsérő sebesre horzsoló riff. Két  szakasz és refrén után jön a szélsebes szóló, amely a 10 pontból 11-esre emeli a számot. Egy szép akusztikus gitárszólóval indít a No Love, amely döngölős riffelésre vált. Szövege szellemidézésről és elátkozásról szól. A lemez leghosszabb tétele a Deliver Us To Evil. Gyors refrénén kívül a szám első fele középtempós, második része gyorsabb, hosszú szólóval tarkítva. Vannak együttesek, akik az utolsó számot nyugisnak hagyják, hadd pihenjen szegény kis hallgató. Hát az Exodust nem ilyen fából faragták. A lemezt záró dal minden, csak nyugis nem. A darab a szörny ütéseitől súlyos, de akár Hunting ütéseit is említhetnénk, hiszen ő (is) remekel benne. Így az anyag az első pillanattól az utolsóig kőkemény thrash metal.

Koncerteken a számok negyede általában erről a korongról van. Előkelő helyet foglal el a címadó dal, a Piranha, a Strike Of The Beast és az A Lesson In Violence, de gyakorlatilag bármelyik nóta terítékre kerülhet.

A lemezt 1999-ben a Century Media újrakeverte, majd kiadta az And There Were None és az A Lesson In Violence 1989-es élő verziójával, melyen a zenekar későbbi énekese, Steve Souza énekel. Ez a kiadás új borítót is kapott, amin tömeg van ábrázolva pirosan-feketén a logóval az előtérben.

Az eredeti kiadásra rá 23 évvel a banda úgy gondolta, hogy legismertebb lemezüket újraveszik, így a mai felállás megszólalásával hallhatjuk az albumot, egy bónusz számmal kiegészítve, címe Hell’s Breath. Gary Holt kihangsúlyozta, hogy ez két célt szolgált: egyrészt a rajongók jó hangminőségben hallgathatják meg az anyagot, másrészt tisztelgés a 2002-ben elhunyt Paul Baloff emléke előtt. Így a dalok is megkapták ami jár nekik.

Az együttes a Mortal Sin, a Heathen, a Destruction és a Sepultura társaságában speciális turnéra indul, amelynek keretén belül csak a régi lemezek dalai szólalnak meg, így az Exodus Boded By Blood-jára kifejezetten nagy hangsúly kerül.

Remélem senkinek sem kellett ezt a lemezt ajánlani, mert mindenki ismerte :D