A Relativity Ep-vel sikerült először megismerkednem a zenekar korábbi 
munkái közül, amit egy barátom ajánlott nemrég. Nagyon bíztató kis anyag egy 
ilyen szemtelenül fiatal csapattól. Érett modern zenei ötletek old school 
technikás thrash metállal elegyítve. Kíváncsian vártam a híreket, mikor jelenik 
meg az első hosszabb lélegzetű anyag. Íme, az igazán hosszúnak számító 
Generation Why? a maga 53 percével. Az Earache Records látott fantáziát az 
eleinte trióban működő csapatban. Tavaly Mario Cianci érkezett a 
ritmusgitáros posztra, aminek egy vastagabb dinamikusabb hangzást is 
köszönhettek az így kiegészült thrasherek. A rövid rádiós intró után, egyből 
Generation Why? címadó nyitódal, amiben rögtön szembesülhetünk mindennel 
ami a csapat erénye. Fogós riff amire minden metálosnak bólogatni illik. 
Kellemes dallamokkal átszőtt szólók. Érezhető a kimunkáltságra való 
törekvés. Nincs jobb mint egy-egy jól eltalált riff amit aztán finom ötletekkel fel 
lehet cicomázni. Nyerő nóta. Frankó kezdés. A folytatás sem gyengébb. 
Tizenegy nóta tele energiával, lendülettel. Intelligens dalok, igazi 
zenerajongóktól. Jó kis zenei elegy innen onnan. Nem nyúlás, csak hallható a 
sok sok zenével töltött perc és nem csak a durvább vonalra gondolok. Jon 
Macak torka rendesen kapar. Egy negró elszopogatása talán enyhíti a tüneteit. 
Hol metálkóros, hol thrash-es, minden esetre jól illeszkedik a Diamond Plate 
dühös dalaiba. A Relativity dalai közül három felkerült a nagylemezre is. A 
lendületes kezdés után az ötödik tételben picit megpihenhetünk. A Fool’s 
Paradise egy lassabb, helyben döngölős dal, amit az Ep címadója követ 
rengeteg apró ötletével, finomságával, ujjakat megdolgoztató szólójával. Kicsit 
féltem, hogy túl hosszú lesz az album, hiszen ebben a stílusban nem jellemző az 
ötven perc feletti albumhossz. Szerencsére jól adagolták a fiuk a témákat, 
mindenhova jutott pár ötlet amivel fenntartják a figyelmet. Hol egy kórus, hol 
egy fifikás szóló, vagy éppen egy akusztikus rész ami leköti a figyelmet, a zúzos 
részekről nem is beszélve. Adhatnának kölcsön pár ötletet kevésbé kreatív 
kollégáiknak. Ott van a More Than Words akusztikus orgiája, amit nem csak 
szexkedvelőkenk ajánlok. At the Mountains of Madness favorit!!! Keressétek 
a youtube-on a klippes  live verziót……jó mi…..Zárásnak Empire Tomorrow 
nyolc perc negyvenkét másodpercben. Ismét egy kaszáló dal, csak azért, hogy 
ha visszafelé kezdenéd hallgatni az albumot, akkor is szemed közé kapd. De 
hajolj el fogadd az ütést …megéri….