A Spanyol zajbrigád első lemeze után(Evil Unleashed-2006) nagy reményeket fűztem a társasághoz jó kis power/thrasht nyomtak. Ehhez képest a második lemezükön(Give Me War-2007) inkább a thrash irányába léptek ami nem lenne baj, de talán túl kevés volt az egy év az alkotásra így ötlettelen lett egy kicsit. Ehhez képest 3 évet kellet várni az új albumra, nagyon kíváncsi voltam mit hoztak össze a srácok.

Nos akkor lássuk csak. Akármelyik számba belehallgatva egyből hallható hogy a fiúk 100% thrasht nyomnak. Pusztító lendület, rifforgia, tempóváltások, eszeveszett szólók, tökéletes hangszeres tudás, nagyszerű hangzás. Minden megvan hogy egy szenzációs thrash lemez lehessen. Mégsem lett.

Ami számomra csalódás: Az egyértelmű hogy a 80-as évek azóta legendává vált bandái megkerülhetetlenek, de hogy lépten-nyomon hasra essek egy annihilator, megadeth, metallica megoládsban az mégiscsak bosszantó. Az első lemezen hallott ötletességnek a nyomait se hallom.Van egy szám valahol az eleje felé amin kifejezetten csodálkoztam, hogy a verze után nem a Devils Island refrénjét hallottam, annyira az jött volna oda. Egy másik meg olyan mintha Dave mester lefelejtette vona a So Far So Good...So What című felejthetetlen mesterművéről, és most karácsonyi ajándékként odaadta volna ennek a csapatnak. Azért nem írtam ide melyik számokról van szó mert egyszerűen képtelen vagyok még tizedszeri hallgatás után se megkülönböztetni őket, annyira egyformák.51 perc sok ebből. Állítólag a vége felé vannak egy picit változatosabb számok, én nem tudom mert a tizedik körül mindig elbóbiskolok :-)))).

Aki szeretne egy tökéletesen izgalommentes estén, bitang jó hangzással, nagyszerű zenészekkel 80-as, 90-es évek thrash metálját hallgatni, ki ne hagyja!!! Ez nekem vékonyka.

6/10 pont az említett zenei tudás, hangzás és a szép albumgrafikáért.